Olyan környéken lakunk, ahol gyakori az esőzés, és számos alkalommal jégeső is esik, sok port fúj a szél, ezért nagyon sok figyelmet kell arra fordítanunk, hogy megóvjuk a kültéri eszközeinket, értékeinket. Éppen ezért nekünk régóta van a pincénkben mindenféle ponyva: vitorlavászon árnyékolónak, takaróponyva az autókra, pavilon ponyva a tűzifa fölé stb. Ezek mind nagyon erős, tartós anyagból vannak, éppen azért, hogy kibírják az időjárás okozta kihívásokat, és nagyon hasznosnak bizonyultak az évek során. Így nem volt kérdés, hogy sátras lagzit fogunk szervezni magunknak, hiszen ha esetleg lecsapna ránk az ég, akkor sem ázunk el, hisz a sok féle ponyvával megvédjük magunkat és a jó hangulatot. Viszont csak az esküvő előtti napokban vettük elő a ponyvákat, és akkor láttuk, hogy néhány szakadt, vagy lyukas, és a sok teendő mellett ez hiányzott a legkevésbé!
Szerencsére ott volt mellettünk az előkészületek ideje alatt a ceremóniamester, Kata, aki pontosan olyan volt, amilyennek a vélemények mutatják a honlapján: erre a váratlan helyzetre is a legnagyobb természetességgel reagált, gördülékenyen, lazán, de határozottan koordinálta a teendőket, ezért nekünk semmi miatt nem kellett izgulnunk – még a ponyvák miatt sem, amit szervizbe vitt és megjavíttatott hamar.
Az esküvő napján is jeleskedett, mindig ügyelt arra, hogy mindenki rajta legyen a fotón, mosolyogjon, és még a férfiak nyakkendőjét is megigazította – szóval tényleg mindenre is figyelt. A háttérben koordinálta a fotóst, a videóst, a dj-t, a zenekart, a felszolgálókat, és mindenkihez volt egy kedves szava… A legtöbbet persze hozzánk intézte, nyugtatott, felvidított, hozott vizet, biztatott, hogy együnk is valamit, még ha össze is van szűkülve a gyomrunk az idegességtől… Néhányan meglepődtek a násznép tagjai közül, hogy Női ceremóniamesterünk van, de hamar megszokták, hogy egy fiatal hölgy tereli őket és konferálja fel a programpontokat, és nem egy idősödő verselő úr. A kertben végül nagyon jól sikerült a nagy napunk, persze egész nap jó idő volt, sütött a Nap, végül nem volt szükség a megjavított sátrakra, de a mi lelkünk nyugodtabb volt, hogy készenlétben, épségben várakoztak az esetleges használatra.
Kata is készenlétben állt mindig, egyszer például érzékelte, hogy kiapadt a táncparkett, és lebonyolított egy szuper táncpárbajt, amihez majdnem az összes vendéget a táncparkettre parancsolta! Felváltva voltak bulizós dalok a lányoknak, majd a fiúknak, és velünk az élen kellett azokra táncolni – persze a vége mindig nevetésbe torkollott, és nem volt ez vérre menő párbaj, de arra tökéletes volt, hogy visszahozza a hangulatot és mindenkiről készülhessen egy jó pörgős fotó a menyasszonytáncon kívül is! Mindenkinek ilyen alázatos, humoros, emberi, tettrekész, nyugodt ceremóniamestert kívánok, mint amilyen Kata volt, miatta nem izgultunk semmi miatt… na jó, a nászéjszaka miatt egy kicsit!